A Fényeslitke Tájház története

A család:

V. Nagy Ferenc (szül. 1850) építette a házat. Első házasságából fiú gyerekek születtek, de korán meghaltak. Második házassága Tibezdédi Kai Veronikával köttetett, melyből három lánya Ida, Jolán és Mariska született.
Legidősebb lányukat, Idát a Tornyospálcáról származó Gonda István vette el, s később fiúörökös hiányában övé lett a porta, a ház, s vele sok hold föld. Az első világháborúban német hadifogságba került, mely fogságról egy könyv is említést tesz.
1919. szeptember 25-én született fiúk, Gonda József, aki 1941. január 1-én vette feleségül D. Gyüre Ilonát (Dobos Ilust). Első gyermekük József 1944. okt. 3-án született, épp az orosz bevonulása idején. Lányuk Ica 1951. július 4-én született.

A porta:

1898-ban épült a ház. Az első és hátsó ház pacsit falból készült (sövénnyel szőtt vert falból), valamint a kemence a pitvarban. 1920-30 között ablakcserére került sor első nagyobb felújításként. Az első ház és a tornác 1940-51 között lett alákövezve és padlózva, valamint a pitvar elválasztódott. A szobában felül, a hátsó házban alul volt a mestergerenda, melyet az 50-es években vágtak ki. A csűr az udvar közepén a kútnál állt, majd 1951-ben a disznóóllal kiegészült, így a szekér teljesen körbefordulhatott az egységen. Ezen építkezést Jóni József végezte, a szükséges homokot Csonka Imre (Szabadság út) földjéről szekérrel hordta el a család. Az ólra a cserepeket Szabó Ferenc készítette a ragadós tiszai földből, valamint a kanális vizéből. 1957-ben a pince fölé kisházat emeltek. Elől egy kisszobával, ill. hátul a magtárral. A magtár lebetonozott, válaszfalakkal ellátott helyiség volt, melyben a búzát, árpát, rozst és zabot külön lehetett tárolni. A liszt és a korpa a nagypadon került tárolásra, ahol a sonka, szalonna is csüngött. A két ház között volt a kemence és a szuszék. Az utolsó cséplés az udvaron 1956 augusztusában folyt. A vízvezetékeket 1960-as években vezették be.
Az udvar gyönyörű volt. Tele gyümölcsfákkal, egy hatalmas eperfával, mely termésének leginkább a kacsák és a baromfik örültek, árnyában a lovak pihentek. A pincénél egy kis kerti lak volt, körbe orgonákkal rengetek csutorával. Az udvaron egy fűszál sem nőhetett, földjét seperték.
A házban dikókat soha nem használtak, saját nyoszolyója volt mindenkinek. Dívány, rekamié, fonott és tonett székek, valamint a konyhában hokedlik voltak.

Élet a Rákóczi utcában:

Az utcában akkoriban rendkívül jó, segítőkész emberek laktak, akik sok szeretettel és jókedvvel árasztották el az utcát. A porta szomszédságában Márton Lajosné, a falu bábája lakott 1959-ig, másik oldalon egy zsidó ház állt, benne sok-sok családdal.
Az udvaron mindig sok gyerek megfordult, akik szívesen játszottak az állatokkal, ültek be a lovas szánba. Évente nagy tengeri hántások kerekedtek, amikor az egész utca összegyűlt, mesélések, éneklések közepette. A disznóölések alkalmával az egész rokonság összegyűlt, nagy reggelit és hosszantartó, mulatós vacsorákat ültek. Vasárnap mindenki ünneplőbe öltözött és templomba ment, miután gyakoriak voltak a hosszas kártya partik. Télen a szövések alkalmával gyűlhettek össze az asszonyok, fiatal lányok.
Persze nem minden a szórakozásról szólt, rengeteg munka jutott minden napra. Télen került sor a szappanfőzésre. A szappant az egész évben gyűjtögetett felhasználásra nem került zsírból, ill. szódából főzték egész napos kavarás mellett. Az így elkészült szappant a padláson szárították, ezáltal a zsizsik ellen is védve volt a termés – vagy, ahogy akkor nevezték: „az élet”. Általában a jószágok is télen ellettek, ezért rájuk mindig nagyon vigyáztak, szalmával takarták. Az udvarban rengetek állat volt; tyúkok, gyöngytyúkok, libák, kacsák, galambok, disznók, lovak, tehenek csak kecskét nem tartottak soha.
Húsvét előtt minden évben lemeszelték a házfalat, az ólakat. A padlásdeszkát havonta, a bútorokat minden szombaton takarítani kellett. Augusztusban a padlást tapasztották, hogy az „élet” tiszta padra kerüljön. Ezt követte a krumpli- és almaszedés. Sokak földjén árkok voltak, melyeket ősszel, télen és tavasszal is ki kellett takarítani. A gyümölcsöket stráf szakérrel szállították haza, ahol nagy, kiszalmázott parasztládákba válogatták át. A termést magyar zsákokban szállították a malomba, majd finomabb szövésű pamutzsákokban hozták haza a korpával együtt. A cukorrépából cukrot készítettek, melyet egész évre be kellett osztani, a melaszt főként a lovakkal etették. Üstökben minden nap krumplit főztek a jószágoknak. Hatalmas szüretek voltak, ilyenkor akár 3 napig iskolába sem kellett járni. A szüret napja mindig előre ki volt jelölve, s cigányzenészek kísérete mellett zajlott.

Elérhetőségeink

Fényeslitke Község Önkormányzata

4621 Fényeslitke, Kossuth u. 96. Tel.: 45 / 447 - 011, Fax: 45 / 547 - 011, e-mail: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.