Millenniumi Emlékmű koszorúzás

Hazaszeretet
 
Isten akaratából születtünk magyarnak. Természetes ezért, hogy magunkénak érezzük magyar népünk múltját, sorsát, hivatását. Örülünk annak, amiben nagy – szomorkodunk amiatt, amiben vétkes, nekünk is fájnak sebei, megpróbáltatásai. Isten azt akarja, hogy szeressük hazánkat, éljünk, küzdjünk és dolgozzunk érte az Úr Jézus példája szerint, aki Jeruzsálembe való bevonulásakor könnyeket ontott romlásba siető nemzetéért. Nekünk, keresztényeknek kétszeresen is kötelességünk a népünk és közösségünk iránti mélységes, tevékeny szeretet. Ránk, magyarokra is nemes és szent felelősséget ró múltunk: egyházunk tette nemzetté a honfoglaló magyarságot, szentjeink apostoli buzgósága, papjaink és lelkészeink munkássága tett bennünket kultúrnéppé. Az Árpádok, Nagy Lajos, a Hunyadiak, a Zrínyiek, a Rákócziak, Széchenyi és Deák Ferenc örökösei vagyunk. Nem szabad eltékozolnunk ezt az örökséget! A hazaszeretet nem ékes szavakat, még kevésbé kihívó tüntetést kíván, hanem hűséget és munkát. Népünket szeretni annyit jelent, mint lelkiismeretesen és hűségesen teljesíteni kötelességeinket. Egész lélekkel betölteni hivatásunkat, példát adni, és példával terjeszteni az igazlelkűséget, a megvesztegethetetlen becsületességet és az áldozatkészséget. Minden, ami az igazságért, a becsületességért van, népünkért van. Minden, ami az igazság, becsület és önzetlenség ellen van (részrehajlás), vesztegetés, gőg (kötelességmulasztás stb.) népünk jövőjét ássa alá. Az egyes emberek élete csak jellemen épülhet, népünk jövőjét csak jellemek tarthatják fönn. Hazánk iránti szeretetünket fűzzük egybe a testvérnépek iránti szeretettel. Soha ne feledjük, hogy minden ember test-vérünk Jézus Krisztusban, bármely nemzethez tartozzék is. Szívesen nyújtsunk ezért testvérkezet minden jóakaratú embernek, és népünk iránti szeretetünket soha ne engedjük bemocskolni túltengő nemzetieskedéssel, amely gyűlölethez vezet.

(Sík-Schütz Imádságoskönyve nyomán)